2012. szeptember 4., kedd

Elátkozott hétfő, avagy az öreglányok inváziója

Tegnapi nap valahogy más volt, mint a többi. Alapjáraton is rosszul indult, mert előző éjszaka alig aludtam ( utcazaj, meleg, rohadék szomszéd, begyűrődött lepedő, és miért ne keljek fel az éjszaka közepén csak úgy életérzés, stb...) Tehát eleve morcos hangulatomban besétáltam reggel dolgozni, ami alapjában nem fura. Jött egy két vásárló, kiszolgáltam őket, és próbáltam valamit kezdeni magammal, hogy nap végén ne kössem fel magam egy harisnyára, amikor kicsit sem nyugodt lelkiállapotomat megzavarva berongyolt egy nénike... Szépen illedelmesen köszöntem, ugyanis engem még megtanítottak erre a szüleim, hozzáteszem ez nem talált viszonzásra ( és pont ezek pampognak, hogy mert a tuskó fiatalok, meg az illem meg az apó fasza... Elvileg ők nevelték ezt a generációt, szóval valahol náluk kellene keresni a hibát, bár most megértettem... Köszönni ezek se tudnak.) Na mindegy. Megkérdeztem, hogy mit szeretne, persze erre se kaptam választ, már majdnem hozzákezdtem activityzni, gondoltam néma a néni, de mire eldöntöttem hogy a kommunikáció mely válfaját használom eme idegen lénnyel való kapcsolatteremtéshez, addigra már cibálta a kampóról a zoknit, amitől feláll a hátamon a szőr, mert az a kampó hajlamos eltörni... Jó ezt is lenyeltem, és megkérdeztem óhajt e még valamit, de mivel erre se válaszolt, már nem voltam benne biztos, hogy egy nyelvet beszélünk. Odament a polchoz, lekapott egy dobozos harisnyát, odaviharzott a pulthoz, és úgy levágta, hogy majdnem összerogyott a pult. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most hozzám akarta vágni, csak túl hülye volt hozzá, vagy kiskorában nem volt gyerekszobája, és egy gyökér lett belőle. Miután befejezte produkcióját, kinyekkent egy : " Ennyi"-t, ugyanúgy lehajította a pénzt, és távozott.

És amikor már úgy érzetem nem lehet rosszabb, tévedtem. Sajnos az égiek nem úgy gondolták hogy elég lesz mára egy állat, rám szabadítottak még egyet. Bevándorolt az üzletbe egy nő, talpig lilában, de annak is különböző árnyalatainak érdekes kombinációjában. Megint köszönés, de ezt legalább megtanították otthon, hogyha bemész egy boltba ne legyél tukó, mert ha azt szeretnéd, hogy ne hányjon rád az eladó, akkor nyekeregj oda egy jó napot -ot! Megvolt a kötelező bájcsevej, ki mit szeretne, stb... csak nézelődött. Persze csak lila cuccokat, de sikerült az egész üzlet összes áruját összetúrni. Kinézett 3 lila terméket, aminek az összetevőit ( nem túlzok!!!!!) 20-szor!!!!!! nézte meg, sóhajtozott mindenen, majd kezdte előröl nézegetni a dolgokat. Szerintem egy 20 nm-es kis üzletben elég nehéz 46 percet eltölteni, de neki sikerült. Már 60-szor csörgött a telefonom, majd be pisiltem, de ez csak sóhajtozott. A végén bevágta, hogy ő a trópusokon él és igazából nincs szüksége semmire, mert árnyékban van 60 fok, de semmi vész, mert kurva jó feltartani egy fél napig az eladót, akinek már feszít a hólyagja. Végül szerintem megsajnált, mert egy zoknit mégis csak megvett.

De még nehogy azt gondoljam, hogy végre itt a vége, mert itt még korántsem teljes a napom. Bezártam, gondoltam, pontosabban reménykedtem, hogy már nem jön semmi, de 3 a magyar igazság, és az égiek nagyon mókásak voltak, és úgy gondolták kevés volt még a jóból. Bementem nagy naivan a közeli közértbe, esti bevásárlás céljából, mert valami tápot hozni kell haza, mert az emberemnek is kell valami étket adni. Odarobogok nagy lelki nyugalommal a zsemlés részhez, de egy talpig sárgába öltözött kalapos néni iszonyatosan pózolt a sárga bevásárló kocsija mellett, és próbálkozott egy zacsi kinyitásával. Én már szét krákogtam magam mint egy gégerákos, mire észrevette, hogy arrébb kéne vonszolnia magát. Mondtam neki, hogy zsemlére pályázok, csak addig engedjen. Egy zacsi beszerzése után a jól megszokott 10 darab zsemlécskémet szerettem volna megvenni, amikor a vénasszony a bevásároló kocsijával harci pózba vágódva támadásra készen a fülembe rikácsolt iszonyat nagy pánik közepette, hogy nagyon gyorsan fejezzem be a zsemlepakolást, elég lesz nekem annyi, amúgy is ő volt itt előbb, úgyhogy húzzak a halál faszára a zsemléimmel együtt... Na nekem se kell több, mondtam neki, hogy figyelj ide nyanya, mire azt a szerencsétlen zacsit ki tetszik nyitni a zsemle megpenészedik, egyébként ne tessék annyira félteni azokat a zsemléket, úgy látom el kéne hagyni az étrendből, mert mintha megereszkedett volna egy kicsit a hasa... The beginning of a beautiful friendship...

Szóval a tegnapi nap után este úgy érzetem, hogy meglátok még egy aszalt szilvát, kiszaladok a világból....

2012. augusztus 27., hétfő

A karácsonyi néni és a kenyeres bácsi,és egy kis telemarketing

A múltkor felidéztem pékséges és kisboltos múltam legemlékezetesebb sztorijait, de azért nem lehet ezt egy posztba összesűríteni,folyamatosan jutnak eszembe még:)

Aki a fornettisből kimaradt:
   A karácsonyi néni

A pékségben a karácsonyi rendelés úgy történt,hogy előtte 3 nappal már le kellett adni a megrendelést (hogy mi is olyan mennyiségben rendelhessünk a szállítóktól) ezt ki is raktuk a mérlegre,kibaszott nagy betűkkel,vastag alkoholos filccel írva.. (természetesen észre sem vették). A karácsonyi néni azonban leadta a rendelését időben,ami 1kg sajtos pogácsa volt(emlékezetem szerint akkor kb 1400-1500 ft volt kilója) El is mesélte,hogy a lányával fog karácsonyozni,otthonra,tehát saját részükre rendeli..ez a történet folytatása szempontjából nagyon fontos.Beszélt még a lábfájásáról,meg hogy hideg van ésazunokák ésakarácsony ésatöbbi..olyan nénisen. 24.-én be is jött a megrendelt pogiért,kifizette,átvette..majd elkezdett nézelődni. -Mennyi az édesnek kilója?..
mondtam az 1400-1500 körüli összeget (nálunk egy áron volt mind).
-Hú de drága!  (a pogácsánál még nem volt az) Nem adna belőle nekem vagy 10 dekát ingyen??
-Nem,hölgyem,nem tehetem meg.
-Hát de miért nem? Tőlem nem tudja meg senki se,nem fog rájönni a főnök..
-Szoktunk leltározni.
-Hát de 10 deka,hát az csak nem derül ki..adjon már nekem 10 deka édeset,na!Hát karácsony van!
-Mindenkinek karácsony van..ettől függetlenül nekem sem adják ingyen a kaját a boltban..
-Hát maga milyen szívtelen!! És ami megmarad,azzal mi van? kidobják? nekem abból is jó lesz!
-Nem,azt visszaküldjük a gyártónak,de az már nem az ehető kategória 1-2 nap után...
-Jó..akkor azt az egy darab mákosat adja ide nekem!
Adtam,lemértem,30forint,kifizette,megsértődött,elment.
Hihetetlen mennyi bőr van néhány ember pofáján.

Aki a kisboltosból kimaradt:
    A kenyeres bácsi

A kisboltban este 9-kor,hétvégén este 10-kor zártunk,de ezután még volt annyi papírmunka,kikapcsolásra váró hűtő,villanyleoltásra váró hűtő,behordásra váró kuka és tábla,stb. hogy még 15-20percet rá kellett húzni mindig. Láttam én,hogy egy bácsi a bolt előtt a járdán beszélget,de hát engem nem zavart,nem tilos az..én pakolgattam,írogattam,számolgattam..nem láttam rajta a vásárlási szándékot,meg aztán ha van neki olyan,akkor ne trécseljen,hanem spurizzon befelé kasszazárás előtt. Mindennel végeztem,villany leolt,egyik zár,másik zár,lakat...hátraarc,bicikliért elsétál..erre megáll mellettem a faszi: Jó estét aranyos,kenyere van még????   

Eladói pályafutásomat mostanában, úgy 2 hónapja,call centeresre cseréltem.Nem fogom leírni,melyik cég,a lényeg,hogy tulajdonképpen nem értékesítek semmit sem,egy egészségügyi programra hívom az embereket,ott majd próbál helyettem értékesíteni más.Nem kell mézesmázoskodnom,nem kell tukmálnom, nem kell elviselni a bunkó embereket (az ilyenre rá is csaphatom a telefont,nem kell rá időt,energiát fordítanom) nem kell rekeszeket,5 kilós zsákokat cipelnem,nem takarítok mások,csakis magam után,akkor megyek mosdóba,amikor kell,és nem akkor,amikor tudok,nem érzem úgy,hogy leszakad a lábam,mikor hazamegyek..egyszóval ez a nekem való munka! Sokan nem szeretik ezt csinálni,de szerintem egyáltalán nem rossz kis munka ez..viszont itt is (hol nem??) akadnak értetlen,buta vagy bunkó ügyfelek. A neveket itt is megváltoztattam,de többnyire mindenkit ikszipszilonnak hívnak:D

A "Mi okból keresett fel engem?" közkedvelt szinonimái: Na és??
                                                                                      Na oszt mié'?
                                                                                      De minek?
                                                                                      Minek keres maga minket?
                                                                                      Nem érdekel engem semmise
                                                                                      Hagyjon engem békén!
                                                          Hölgyem én nem ismerem magát,én nem beszélgetek idegenekkel.


-Jó napot kívánok,prizmakalács vagyok és xy-t vagy kedves feleségét keresem.
-A felesége vagyok.
-Üdvözlöm hölgyem,értesíteni szeretném,hogy Tiszakécskén ingyenes egészségügyi..
-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM AKAROM,HOGY TOVÁBB MONDJA!!!!! (sipítva)
-Hölgyem,egy köszönöm nem érdekel is bőven elegendő..
tovább sipít,ekkor leteszem:D

-Jó napot kívánok,prizmakalács vagyok xy-t vagy kedves férjét keresem!
-Én vagyok.
-Üdvözlöm,értesíteni szeretném,hogy Szolnokon ingyenes eü. szűrés lesz...stb.stb.
-óóóó,aznap nem vagyok otthon
-Amennyiben el szeretne jönni,fel tudok ajánlani még két időpontot azon a héten..
Jaj,hát nem arról van szó..csak fekvőbeteg van a családban,sokszor kell vele lennem,nem tudom,hogyan szabadulhatnék el,pedig olyan jó lenne.
-Ebben az esetben felajánlhatom Önnek,hogy felveszem a vendéglistára,így nem kap meghívót,de ha mégis el tud jönni,be fogják engedni
-Hát tetszik tudni..én nem akarok elmenni.
-Értem..de akkor miért nem ezt tetszik mondani?:D
-Jaj,hát aranyos nem akartam megbántani..


-Jó napot,prizmakalács vagyok,xy-t keresem
-Külfődön van.
-Ön hozzátartozója?
-Igen,az édesanyja vagyok.
-Én Önnek is elmondhatom megkeresésem okát,értesíteni szeretném A CSALÁDOT,hogy tattaratara..küldhetek ÖNNEK egy meghívót?
-Hát nem gyön haza ő csak ősszel,nem fog tudni elmenni.
-Értem,és ÖN szeretne részt eljönni?
.Mondom,külfőőőőőődön van a fiiiiijjjjaaaaam!!!

-Küldhetek Önnek erre meghívót?
-Jajj aranyos,TUDJA A BÁNAT!!!

-Nem megyek én,járok orvosi VIZSGÁRA rendszeresen.

-Jó napot kívánok,xy vagyok és..
-Az anyja picsáját!!!

-Jajjjnemaktuáliscsókolomnemfogunkelmenninemmmegfelelőazidőpontnetessékmeghívótküldeni  (öö ebből egy is elég:D)

-Jó napot kívánok,Deák Istvánnét keresem!
-Halllóóóóó,itt Deáknééé!
-Hall engem,hölgyem? Azért kerestem fel,mert értesíteni szeretném..
-Hallóóóóó,hallóóóóóó Deáknéé vagyok
-Hölgyem,egészségügyi szűrésre szeretném Önt meghívni..
-Hallóóóó,itt Deáknéé ki beszél???

-Jó napot,Iksz Ipszilon vagyok és..
-Te vagy az Klárika???
-Nem,uram,én iksz ipszilon vagyok és azügyben..
-Tóbiás Klárika?
-Nem,én iksz ipszilon vagyok, (kis nevetés bejátszott,nem tehetek róla,próbáltam visszatartani)
-Klárikafiam,miért kacagsz ki?

-Jó napot kívánok,prizmakalács vagyok
(sóhajt..köszönés és bemutatkozás helyett)
(belekezdek mondókámba)
hölgy megszólal nyekeregve,de szóó szerint nyekeregve: Jaaaaaaj olyan unalmas ez már,minden nap hívnak ezzel kapcsolatban,nem unalmas ez már önöknek,mit csináljaaaak mááár hogy ne hívjanaaak cééégek,honnan van meg egyáltalán a telefonszáááámooooooom
-A hivatalosan megvásárolható Teletár Cd-ről,amelyből a telefonkönyvet is nyomtatják,amennyiben nem szeretné hogy elérhető legyen cégek számára,titkosíttatnia kell a telefonszámát,így az nem lesz nyilvános.
elkezd anyázni,kulturáltan válaszolok nyekeregve előadott kérdésére,miután köszönés helyett belesóhajtozott a fülembe..erre anyáz.

-Jó napot kívánok,stb stb.
-Honnan van meg a telefonszámom?
(ismét elmondom)
-És megoldható lenne,hogy ne hívogassanak engem telemarketingesek?
-Azt,hogy mi ne hívjuk többet,meg tudom oldani,hogy más cégek se érjék el,azt nem tudom elintézni hölgyem..
-Miért nem,hát szóljon nekik!

-blablabla...Küldhetek Önnek meghívót?
-Nem kell,hát mán úgyis tudok róla,majd elmegyek
-Ehhez szükséges a meghívó,hiszen korlátozott számú a meghívásunk,és a belépő felmutatásával vehet részt a szűrésen
-Akkor nem tudom....mi az hogy korlátozott? Ez mit jelent? Én semmiben nem vagyok korlátozott..akkor nem is mehetek el!

-Jó napot kívánok xy vagyok,Szabó Margitot keresem!
-Hát tetszik tudni, a Margit az már nem van.

-Nem tudok elmenni aranyos,mert tériszonyom van!! (na ezt fejtse meg nekem valaki:D)




2012. augusztus 17., péntek

Az eladói lét "gyönyörei"

Az úúgy volt,hogy 2008-ban érettségiztem színötössel, nem ám dicsekedni akarok,(de igen) aztán rájöttem,hogy akármilyen csudálatosan sikerült,legfeljebb a hátsó felem megtisztogatására alkalmas,egyébre nem.Valami szakmát tanulni kellett,gondoltam kozmetikus leszek,de olyan pofátlanul drága volt már az első két hónapban,hogy ihaj-csuhaj... meg egészségügyi problémák is közbejöttek,úgyhogy hagytam a fenébe...Később eladóira jelentkeztem,nem azért,mert vágytam rá,hanem mert dolgoznom kellett,és hát már mindenhez végzettség kell..leginkább boltokba volt felvétel,így "esett a választásom arra" azazhogy inkább fanyalodtam rá,hogy eladónak tanuljak. Egy kerek évig aztán nem is találtam vele semmit,mert nem volt szakmai tapasztalatom,aztán lett Start-kártyára való jogosultságom,már rögtön adódtak a lehetőségek,mert ugye kit érdekelsz,csak fizetni ne kelljen..:D  Végül találtam munkát,és nagyjából két évig szoptam ezzel a csodás foglalkozással,ami meg is keserítette eme két évemet,de jó dolgokat is köszönhetek neki,például,hogy egész faszányosan összeszedtük magunkat a "bútorozott csótányos húsz négyzetméteres albérlet vajas-párizsis kenyérrel" helyett már normális,kulturált helyen lakunk saját bútorokkal,tisztességes vacsorával..meg még egy ebbel is gyarapodhattunk,a másik dolog pedig,hogy nem nézem rózsaszín szemüvegen át a világot,mint akik nem kóstoltak bele egy ilyen gusztustalan szakmába, tisztában vagyok vele,hogy az emberek buták,és szemetek,és bár vannak közöttük kedves,jóindulatú,normális egyedek,azért kollektíve mégis csak egy alávaló,undorító faj vagyunk mi...Ez volt a bevezető...jöjjön a viccesebb része, a sztorik:

1. A csekkes néni
   Pékséges pályafutásom alatt törzsvendég lett nálunk a csekkes néni..nem lett volna vele semmi gond alapvetően,csak az a tipikus magyar öregasszony ő, ki sem fogy a panaszból,és azt hiszi koránál fogva kicsivel több jog illeti meg,mint akárki mást. Első találkozásunkkor vett egy kis pogácsát,majd az orrom alá dugott egy csekket. Nézek rá furcsán,értem én,hogy a posta mellett vagyunk,na de..mit csináljak én most ezzel?? aztán elmondta,hogy ő nagyon erősen látáscsökkent és fogalma sincs mit fizessen be,mennyit,hova,segítsek...meg is sajnáltam szegényt,elmondtam mi áll rajta, ráírtam a borítékra nagyon nagy,nagyon vastag betűkkel,hogy el ne felejtse hazáig...ekkor jött a bukfenc: nem ám megköszönte,közölte,hogy csúnyán írok. Azután a mami rákapott,és jött mindig mindennel...már a kávét is tőlünk hordta haza, gyógyszeres flakonba kérte,hogy majd otthon megissza,ritkán amikor meg ott fogyasztotta, toporgott a pult előtt...nem számított,hogy négyen állnak mögötte, nem is ment ő arrébb, az üvegpult felett, ugrálva kellett kiszolgálnom a többi embert....Egyszer telefonálnia kellett,mondta,hogy hívjam már fel neki az ügyfélszolgálatot,mert kérdése van..nem tudom már vizesek,vagy gázosok..mindegy is, mondtam neki,hogy adja ide a kis féltégláját,tárcsázok én neki..mondja ő,hogy hát nem ez a probléma..hanem,hogy nincs rajta pénz,az enyémről hívjam fel neki...Mindezt úgy,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.Nyilván nem hívtam fel neki,azért mindennek van határa. Végül mikor utoljára láttam,kolléganőmet akarta előttem befeketíteni,mert mocskos tálcáról adta a süteményt (kizárt dolog) és "nem volt kedves"..persze mikor nem hívtam saját pénzen ügyfélszolit én is be lettem árulva,hogy "nem vagyok kedves":D

2.A káromkodó asszony
   Éppen kolleginát tanítottam be,mikor bejött egy néni,hogy adjak neki fél kilót,és az mennyibe fog kerülni...Kérdeztem,hogy mibőőől fél kilót,és elmondtam az árát is, emlékezetem szerint olyan 800 forint környékén volt.Mondta,hogy fúúúú az drága,egyébként kórházba viszi,mert megy látogatóba,akkor legyen 20 deka,de egy dekával se több (a kis smucig)..Nézek rá,mondom jól van jól van..no de melyikből? Erre rám ripakodik,hogy mindegy az,úgyis drága..Gondolám magamban:na jól van bazmeg,akkor adok a legrégebben kisütöttből,ha már ilyen kis cukorfalat vagy. Éppen szedegetem a zacsiba a sütit,mikor elkezd valamit hablatyolni Gyurcsányról,meg Orbánról..meg az ő kis nyugdíjáról,meg hogy nézzem el neki,hogy kiabál,de hát ő szegény..Hát mondom neki,nekem se sokkal több a fizetésem,mint a maga nyugdíja,oszt' mégse állok neki üvöltözni a hentessel, a kulturált viselkedés nem pénzfüggő. Erre bedurcizott a hölgyike,azt mondta: Magát meg ki kérdezte? Erre már nem kívántam reagálni,akkor biztos az üvegpulthoz beszélt,mert az olyan értelmesnek és megértőnek tűnt számára.

3.A néma tehén
 Nem akarok én senkit se bántani,de mindannyian ismerjük a nőtípust,aki szül egyszer-kétszer-háromszor,aztán többé nem hajlandó mackónadrágon és XXL-es pólón kívül mást felvenni,nem sminkel soha,nem csinálja meg a haját,és csak dagad,dagad,dagad. Jó tudom,nekem kutyám van,az hagy élni,ne papoljak,de számos példát látok az ismerőseim között,hogy igenis lehet nőnek kinézni gyerek(ek) mellett is..mindegy nem is a külsőségen akarok leragadni,csak valahogy erre az anyatípusra volt jellemző leginkább,hogy nem köszön. Bejön,nem köszön..eldiskurál a kölkekkel,hogy mit akarnak enni,megveszi, természetesen "kérem" "legyen szíves" "köszönöm" és efféle sallangok nélkül,majd távozik,és nem köszön. Többszöri alkalom után már tagolva,mint egy fogyatékos,mondtam nekik,hogy: Jóóóóóóregggggeltkííííííívánok! de sosem vették a lapot..egyébként bent lévő ismerőseiknek köszöntek,csak éppen nekem nem. Mintha a pulttal egybeépített csudálatos beszélő szerkentyű lennék csak..

Ééés akkor jöjjön egy kis kisboltos szösszenet is:D A kisbolt természetesen az a hely,ahova az emberek beszaladnak,ha valami nincs otthon a kajához,meg cigit venni,ha már semmi sincs nyitva stb...még véletlenül sem italt venni járnak oda,ha mégis,akkor legfeljebb kakaót,ez tévhit kérem,el ne higgye senki, ááá dehogy
A sztorijaim végülis mégsem leginkább ezekhez a bolti kakaót előnyben részesítő emberekhez fűződik leginkább,de azért emlékezetes az is,mikor vártam a kenyerest hajnali fél 5-kor,de még zárva voltam, és bejött az ipse remegő kézzel,hogy ugyan,csak egy kakaót hadd vegyen,mert nincs otthon egy korty kakaó sem,és ő ötig nem tud várni,hiszen mindjárt vattát fúj,oly szomjas:D

1. A törzsvendég..nemmondommeganevét,legyen Ottokár.
 Ottokár annyira törzsvendég volt,hogy lassan felvehettük volna leltárba,mint berendezési eszköz,abban meg ugye nem szabad kárt tenni,de istenbocsássa meg sokszor szívesen kárt tettem volna Ottokárban,akinek bár nagy szíve van,de a tejitaloktól eszét veszti. Első találkozás után közölte velem,hogy neki nem vagyok szimpatikus,ő meg is mondja a főnöknek,hogy fel ne vegyen,neki nem tetszik a kiszolgálás,és neki ebben nagy szava van,hiszen ő minden nap itt vásárol naaagy pénzekért. Természetesen semmi beleszólása nem volt semmibe,de ő már csak attól érezte magát embernek,hogy folyton vetített...más nem is volt neki,amitől annak érezhette volna magát.Egyszer úgy jött be,hogy épp bent volt a férjem,de már éppen indult..a fejébe vette,hogy a férjem csúnyán nézett rá,és biztos féltékeny,mert érzi,hogy neki esélye lehet nálam!!!! ekkor pajkosan a nyelve hegyét a hiányzó első két foga helyére biggyesztette,ekkor majdnem összehánytam magam,miközben fuldokoltam a lenyelt röhögéstől. 2 hónapos pályafutásom során többször is megjegyezte ezt nekem,miközben hozzátett valami undorító alpáriságot,amit ő bóknak szánt,és mindannyiszor a hiányzó fogak helyére biggyesztette a nyelvét.Két felháborító sztorim van róla,jöjjön az egyik:
Ottokár meg akarta venni mindennapi vacsoráját 4 sört,és 2dl kommersz rum ízesítésű szeszesitalt, amikor is közölte,hogy nála bizony nincs pénz. Mondtam,hogy nálunk meg bizony hitel nincs. Erősködött,hogy holnap behozza, a csillagot is lehazudta az égről,könyörgött önmagát megalázva,aztán jött megint azzal,hogy neki mekkora szava van ebben a boltban,de nem kapott hitelre semmit. Megunva ezt előhúzta az ötezrest,és kikérte a vacsit,meg egy nagyméretű szatyrot amiben nem látszik...hogy ne lássák,pedig nincs azon semmi szégyellnivaló,hiszen őőő nem alkoholista.
A másik felháborító dolog az volt,hogy éppen mondta az alpáriságokat,amikkel ő bókolt,és bár mosolyogtam, a szemem valószínűleg villámokat szórt,ő erre azt mondta,hogy, úgy szereti bennem,hogy legszívesebben ordítanék vele,sőt pofon is vágnám,de mégis mosolygok,hogy  ne menjen át másik boltba...khmmm...és ő ennek örült.Világosan látja,hogy muszájból tűröm el,és ő örül neki,meg annak a ténynek,hogy akármilyen szar ember lehet,az eladónak mindent le kell nyelni..

2. A kölcsönkérő
Bejön egy nő, átlátszó felső alatt rikító melltartó, izzad erősen,foga nem sok,haján 10 cm lenövés,és erős bagószaga van.
-Szia! Én egy barna Sophiet és egy féldecis Mátyás keserűt kérnék...deee van egy kis gondom.
-Jó napot kívánok,és mi a gond? Hitel nincs!
-óó hát,nincsen nálam pénz,de tudom,hogy nincs hitel,csak az Erzsike kiadta nekem (nem Erzsike,de a neveket megváltoztatom minden esetben)
-Hogyhogy kiadta?
-Hát mert tudom,hogy nektek viszont van hiteletek mindig egy napra és felírta magának,és úgy ideadta..
-Nézd, Erzsike már nincs itt,őt kirúgták, én pedig most látlak először,nem fogok neked saját kontómra hitelezni,mégha kenyeret kérnél...de alkoholt meg cigit...nem írom fel magamnak
-Jó,akkor visszajövök,amikor Erzsike lesz..
-Mondom,hogy nincs már itt Erzsike
-Akkor már sosem fog itt dolgozni?????    (nem tudom az ő értelmezésében mit jelenthetett a kirúgás:D)

3. A tejfeles néni, a kisbolt legjobb sztorija
   Ez egy két részes történet,az első alkalommal,amikor találkoztam a nénivel,éppen a leltárfüzetbe írtam be a behozott termék felszorzott összegét,tehát számoltam,oda kellett figyelnem, a néni betoppan és így kezdi:
-Hát kinek beszélek én?????
-Jó napot kívánok,hát én ezt most nem egészen értem.
-Mán kintrül kiabálok,hogy van-e friss tejfel...
-Hölgyem,nem igazán figyelek arra,hogy az utcán mit kiabálnak,azon kívül számoltam is..nem hallottam Önt.
-Na mindegy,most emiatt le kellett gyönnöm a lejtőn ide..miiiér' nem csinálnak mán egy lépcsőt..na mindegy,mikor gyön friss tejfel?
-Csütörtökön jön majd.
-De nem azt kérdeztem,mikor hoznak,hanem friss gyön-e..mert múútkor is a ládából vittem el,nem is a hűtőbül,oszt mégse vót friss.
-Sajnos nem áll módomban megtudakolni,hogy mikor jött ki a tehénből,és mikor került a pohárba.
-Jóóóóvan,visszagyövök csütörtökön.
Második rész:
Jön csütörtökön,kikéri a tejfölt.
-Friss a tejföl csillagom? nekem ne adja ide,ha nem friss.
odaadom neki,kifizeti..
FELBONTJA!!!! nézek rá kigúvadt szemekkel:
-Óuuuu hát a tejfelnek nem így köll kinézni,az folyósabb...
-Az a kefír,ami folyósabb
-Nekem maga ne mondja meg,én vagyok az idős..
LENYALOGATJA A FÓLIÁT..majd közli,hogy jó lesz,akkor adjon még egyet
adok,kifizeti,elteszi.
Majd a bontottba beleszakadt az ujja fóliástól,ekkor LESZOPOGATJA AZ UJJÁRÓL,AMI RÁADÁSUL CSAK EGY FÉL UJJ nekem kettőt fordult a vacsora a gyomromban,és elfehéredett ujjakkal markoltam a pultot,mire megszólal:
-Milyen káár,hogy nem hoztam egy kiskanalat,akkor megehettem vóna itt ezt a kis tejfelt, tuggya otthon az erkélyen van már vagy száz tejfelesdobozom,minden nap eszek egy-két tejfelt. Mikor gyön legközelebb ebből a jóóóó tejfelből? (múltkor még nem volt friss,meg az állaga se volt jó,de mindegy)
-Bezárunk hétfőn,így nem jön több.
-Micsodaaaa? pedig itt mindig friss vót!!!!! a tejfel..most akkor hova fogok járni????



2012. augusztus 16., csütörtök

Telemarketing szépségei

Az előző bejegyzésben már említettem, hogy rendelkezem némi telemarketinges múlttal ( bár vénával kevésbé).
Bevallom őszintén, hogy nálam a legszarabb munkák közé tartozik, egyszerűen nekem nem megy :)
Minden második ember elküld a halál faszára, vagy édesanyád nagyon sokat csuklik, akad aki rád vágja a telefont, vannak akik álcázással próbálkoznak, de vannak akik érdekes dolgokat produkálnak...

Egyik kezdeményezett hívásom során ( most csak mondok egy nevet) Fürtös Jonatánt kerestem életbiztosítás értékesítésének céljától  ( legyünk hivatalosak :D). Egy nő vette fel a telefont, és közölte, hogy Fürtös Jonatán nem tartózkodik otthon. Megbeszéltük, hogy 2 óra múlva visszahívom, hogy emberünkkel felvegyem a kapcsolatot. Ez így is lett. Pont 2 óra múlva tárcsáztam az alanyt. Valaki felvette a telefon ( én még bele se szóltam) és bekiabált: " Téves nem lakik itt" :) Jó, Jonatán kilőve... Idő közben biztos elköltözött, a nő pedig tisztán látó volt, és tudta hogy kizárólag és csakis én lehetek...
Következő alany- kb. így zajlott a beszélgetés:
Én: Jónapot! Xy vagyok ettől és ettől, ennek és ennek a megbízásából telefonálok. Érdeklődni szeretnék, figyelemmel kíséri e a pénzügyeit. Gondolok itt a magánnyugdíjpénztárra. Mennyire volt veszteséges az Öné? Megkérdezhetem kinél van? Lenne Önnek egy ajánlatom, az xy MNYP az első 3 között végzett hozamot tekintve. Adnék egy kis tájékoztatást róla, hátha felkelti az érdeklődését.
Ügyfél: Hagyjon engem békén, nekem nem kellenek földi javak, 2 hónap múlva ( ez volt 3 éve, de mi is van akkor 2012vel? na mindegy) jön Jehova, mindenki megkapja amit érdemel, itt lesz a világvége. Én meg a mennybe nem tudom magammal vinni a pénzem, számomra az nem érték. Mellesleg ha nem akar a pokolba jutni, itt és itt lesz előadásunk, felírhatom esetleg a vendéglistára? ( itt nálam mély megdöbbenés) - na ez az a szitu amikor visszanyal a fagyi.

Másik kedvencem:

Felhívtam egy pasit, ugyanezzel a szándékkal: Igen tessék, Kiss Gedeon vagyok.
Ekkor belekezdtem volna a mondókámba, amikor a hapsi egyik pillanatról a másikra "átváltott" "géphangra":
-és folytatta- üzenetrögzítőjét hallja, kérjük a sípszó után hagyjon üzenetet...BÍÍÍÍÍP...( ezt így szó szerint: hogy bííííp)

Mindenesetre frappáns megoldás volt. Persze vannak együttműködő segítőkész emberek is, akik udvariasan közlik, hogy kösz de nem kell semmi. De volt olyan is aki leüvöltötte a hajam, hogy már 6.jára hívjuk fel, és most se kell semmi.

Itt is vannak pozitív és negatív tapasztalatok is, bár a negatív szerintem gyakoribb.

Első bejegyzésem :D

Hellóbelló!

Igazából egyszer próbálkoztam blogírással, eljutottam a regisztrációig :D
Elvileg társszerkesztő lettem, úgyhogy vágjunk is bele. Kolleginához hasonlóan nekem is volt telemarketinges múltam, és a kereskedelemhez is van némi közöm, ebből kifolyólag nap mint nap emberekkel találkozom kerülök kapcsolatba, és minden nap megbizonyosodok róla, hogy mekkora nagy az Isten állatkertje... De ennyire?!
Írásaim zömmel ezekről fognak szólni.

Olyan emberekkel találkozom, hogy az néha már számomra is hihetetlen.. Én is egy átlagos ember vagyok ( bár már nem tudom mi az átlagos?!)  nem tartom magam zseninek, próbálok tájékozódni az élet nagy dolgaival kapcsolatban... De van az a pont, amikor úgy érzem, hogy ilyen nincs :D Pest az a hely, ahol Magyarország idiótáinak 80%-a összegyűlt. Itt mindent megvesznek, ha szart akarsz bepanírozva eladni, tuti sikerülni fog, mert megtalálod azt az idiótát, akinek meg tudod magyarázni, miért jár vele jól. A színek szerintem alapvető ismeret egy ember életében, de erre is sikerült rácáfolniuk :D. Konkrétan nem egy olyan emberrel találkoztam, akik nem tudják milyen az a drapp szín... mutogatnak fehérre, feketére, egy kettő még kékre is...
A napokban bejött egy néni, ( volt ő már máskor is, akkor is valami fatális baromságot mondott) jelen esetben frottír titokzoknit keresett, készségesen közöltem vele, hogy ne nagyon fáradozzon, nem hiszem hogy találni fog, mert a titokzokni vékony, a frottír általában vastagabb. Tudomáson szerint nincs ilyen, de ha van cáfoljatok meg. :D
Mindegy, a néni közölte velem, hogy ő nem hordani akarja, hanem egy teret kitölteni.... egy teret... és ezt a mai napig nem bírom feldolgozni, se elképzelni, nekem ez gondolatban is kivitelezhetetlen :D milyen teret akar kitölteni egy zoknival? Arra miért nem jó valami más? Az élet nagy kérdései :D De az erősebbik -nem kihaló félben lévő rétege, akik húzzák még pár évig- is tud produkálni. Berongyolt egy öreg úr a csendes kis lelki nyugalmamat megzavarva, maga után rángatta a bevásárló kosarát, és ahogy becibálta a motyót, leüvöltötte a hajam, hogy kapcsoljam ki a zenét...( szól a rádió egész nap, mert azért napi 10 órát teljes kussban elég uncsi eltölteni, hozzáteszem, ilyen relaxálós lelki nyugalmas hangerőben szólt.) Fel volt háborodva, hogy ő akárhova bemegy mindenhol ez a ricsaj, ZAJSZENNYEZÉS FELSŐFOKON :D. Nem is értem hogy gondoltam én ilyet, hogy szóljon valami az üzletben...  Jó, hát ugye mindig a vásárlónak van igaza, legyen ez most is így, segítőkészen kikapcsoltam a rádiót, hogy véletlenül se zavarjam meg a vásárlási szokásait... amikor nem várt második adag lebaszást kaptam, a kisöreg úgy gondolta nem barátkoztunk még eléggé össze... miért kerül annyiba amennyibe a zokni?! Hogy merészeltem én vele közölni az árát... Ezért ő 20 párat vesz... Ezek jó minőségű termékek, nem a kínai piacról összeszedett neylon, de nem megfizethetetlen... Az ük nagyanyám is forgott a sírjába, olyan cifra mondatok sziporkázása közepette hagyta el az idős "úriember" az üzletet...  Épp hogy a bevásárló járművét nem vágta hozzám két kurva Isten között. Ez volt az a kategóriájú vásárló, aki úgy gondolja, hogy hogy merészelsz te élni, dolgozni, levegőt venni, hozzászólni... Az ilyen minek megy vásárolni? Vagy egyáltalán emberek közé?

A másik kedvencem, amikor nyugalmasan eltölteném az ebédszünetem, és elfogyasztanám az egyébként is hideg, és de szar így megenni kajámat ( mivel nincs mikró) és ezt a remek hangulatú étkezést megspékelik az emberek azzal, hogy rám verik az ajtót. Pedig egy akkora piros táblán csüng kint, hogy EBÉDIDŐ -tól -ig!!!!! És dörömböl, kopog, rángatja az ajtót, és aktivitizik az üveg előtt. De rájöttem nem szabad még kiszólni se, mert minden apró résen beférkőznek, legyen az akármilyen kicsi... és máris vége az ebédszünetednek...

De voltak "túl kedves" emberek is... Volt egyszer, hogy bejött két lány. Szép arc, csinos alak, divatos öltözék, ápolt külső... DE... beléptek, és 2 mélyen búgó férfi hang szólalt meg. Vannak szituációk, amikor nem nagyon tudom magadba fojtani a röhögést... na ez az volt... Alapesetben nincs bajom velük, csak szokatlan szitu volt...

Összességében  van egy pár vásárló típus:

- lekonyult szájú pink rúzst zöld szemfestéket fejtetőn madárfészek kontyot viselő utálatosan mogorva vénlányok
- ugyanaz mint az előző, csak férfibe smink nélkül
-"túl kedves" emberek
-átlag rohanó ember
- a nagyon ráérős, fél életét elmesélős, és úgy gondolós, hogy te is nagyon ráérsz, dísznek vagy a pultban, mert csak odaraktak kategória
- a buta tinédzser
- tudatlan férfiak.

Ennyi volt az első bejegyzésem :) később lesznek még!


Az edzés második napja és a Vodafone-szellemek

Fogyókúrám második napján felkeltem egy édes tejeskávé és valami fini reggeli ígéretével,aztán rájöttem,hogy hoppá,nem úgy van az...így elfogyasztottam egy mesterségesen édes tejeskávét,durcás hangulatomban reggeli nélkül:D Ezután moderáltam a hirdetőoldalt,ahol admin vagyok,és ami élő bizonyítéka annak,hogy országunkban mindig siralmasan sikerül a kétéves kompetenciafelmérések értő olvasás feladatsora...Hozzákezdtem hát az edzéshez,ami mára a Plyometric Cardio Circuit volt, 4 részből áll,ebből egy nyújtás,ami a megszokottól eltérően nem az utolsó,hanem a második része.A többi dióhéjban összefoglalva, 3-4 gyakorlat,amit 3-szor ismétlek egymás után gyorsuló tempóban.Rezgett hatalmas sonkám,szakadt rólam a víz..igazán komikus és elkeserítő látványt nyújthattam,a kiskutyám el is vonult aludni inkább.Az utolsó sorozattal azért meggyűlt a bajom,azt már alig-alig értékelhetően csináltam végig. Ezután gondoltam felhívom a férjemet...és ekkor sikerült beszélnem a Vodafone szellemével. Megnyomom a hívás gombot,felvette egy férfi,aki nem a férjem...és bölényeket megszégyenítően bömbölt a telefonba, kb. mint akit most keltettem fel,ezenkívül nagyon részeg...mondtam eme nyekergő-bőgő idegennek,hogy én tulajdonképpen Gellérttel szeretnék beszélni,és mivel ez az ő telefonja (ekkor megnéztem a képernyőt,és igen,őt hívtam) volna-e kedves odaadni neki? Jött is a válasz: "Úúúúúgeci" majd lerakta. Ezután sikerült a másikon beszélnem vele,meséltem neki,mi volt,kérdeztem ki az az alpári unintelligens kolléga aki felkapta a telóját...ő pedig elmondta,hogy a telefon az öltözőben van, a szekrénybe bezárva,de felmegy akkor megnézi,hogy kifosztották-e. Nem fosztották ki,viszont nem voltam a nem fogadott hívások között!!!! Nekem is eltűnt az a hívás a hívásmemóriámból...úgy tűnik a Vodafone-nak új, túlvilág díjcsomagja van:D és  nekem azt üzenték a halott lelkek csarnokából,hogy "úúúúúúgeci"
Ezután elslattyogtam melóba telefonálni,ahol most semmi rendkívüli elmesélnivaló nem keletkezett,pedig vannak érdekes beszélgetések...de azt majd egy másik posztban. A mai diétás kajám natúr grillcsirkemell volt (aminek a felét elkunyerálta a kutyám) és fehérjeshake...a fejemben pedig pizzák,sütik,péksütemények és tésztaételek képei keringenek...Kívánjatok kitartást:D

2012. augusztus 15., szerda

Újra itt:D

Már majdnem el is felejtettem,hogy van ez a blogom,de ma megleltem,és gondoltam folytatom...
Ma elkezdtem edzeni,megint...az Insanityre (megint). Szégyenkezve vallom be,hogy ötödszörre futok neki ennek az edzésprogramnak,mert eddig mindig győzött a gyermekkorom óta módszeresen belém vert cukorfüggőség,de ezúttal végigcsinálom (az előző 4 alkalommal is ezt mondtam,nem baj) Igaz ma szerda van,és hétfőn kellett volna kezdeni,de sebaj,megoldható,hogy ne maradjon ki egy edzés sem erről a hétről,majd a nyújtást bezsúfolom valamelyik után, a pihenőnap meg elmaradt,vegyem úgy,hogy tegnap az volt,kész...Át is öltöztem ma edzősbe', kelletlenül megmértem magam, most 56kg vagyok,25.5% zsírtartalommal...na már most egy nő alakú nőnek 20% vagy attól kevesebb a testzsírja, ehhez 70 centis derékbőség,95-ös csípő és 53.5cm-s sonkák társulnak....ha ezt most sikerült magad elé vizionálnod akkor most valószínűleg egy rendkívül csinos töltött káposztát látsz.
A Fit Testtel kezdődik a a hét, a Fit Test során kiderült,hogy nekem nincs fit testem (bocsánat a rettenetes szóviccért.......fúúú tényleg borzalmas:D na mindegy)   Írhatnék eredményeket,de minek, amelyik gyakorlatból sokat tudtam megcsinálni,azt nem tudtam egészen helyesen kivitelezni (mert nem hajlok,berozsdálltam,meg a zsír is akadályoz,meg még képzeljetek ide egy tetszés szerinti kifogást) a többiből vagy keveset tudtam,vagy semennyit sem. Pl. a fekvőtámasszal nem tudom mikor kerülök közelebbi barátságba,egyelőre amit fekvőtámasz címszó alatt művelek,az több mint nevetséges.A második gyakorlatnál meg annyira koncentráltam,hogy jól csináljam,hogy elfelejtettem megszámolni..Ez csak ilyen bevezető volt,minden második héten meg kell ismételni,hogy önbizalommal tölthessen el,hogy egyre kevésbé vagyok béna és hajléktalan...vagy unhajlékony..
Persze a jó fogyókúrához diéta is kell,nem csak edzés,ezért a szénhidrátoktól könnyes,mit könnyes..szipogós búcsút veszek..a tegnapi "búcsúbezabálás" miatt ma még nem is ettem semmit,este meg majd eszek tükörtojást sajttal,meg fehérjeshake-t...most egész jól hangzik,3 hét múlva meg majd kiugrok miatta az ablakon...úgyis a földszinten lakom,legalább körbeszaladom a házat.  Azért megmutatom,mibe kezdtem vele,hátha valakinek megtetszik és kínlódik velem:
http://www.youtube.com/watch?v=ZLK28BHJDd8

Mára ennyi voltam,ettől a röpke félórás edzéstől tényleg csak múlt időben érzem magam,pedig a holnapi adag majdnem másfél órás..