2012. augusztus 16., csütörtök

Első bejegyzésem :D

Hellóbelló!

Igazából egyszer próbálkoztam blogírással, eljutottam a regisztrációig :D
Elvileg társszerkesztő lettem, úgyhogy vágjunk is bele. Kolleginához hasonlóan nekem is volt telemarketinges múltam, és a kereskedelemhez is van némi közöm, ebből kifolyólag nap mint nap emberekkel találkozom kerülök kapcsolatba, és minden nap megbizonyosodok róla, hogy mekkora nagy az Isten állatkertje... De ennyire?!
Írásaim zömmel ezekről fognak szólni.

Olyan emberekkel találkozom, hogy az néha már számomra is hihetetlen.. Én is egy átlagos ember vagyok ( bár már nem tudom mi az átlagos?!)  nem tartom magam zseninek, próbálok tájékozódni az élet nagy dolgaival kapcsolatban... De van az a pont, amikor úgy érzem, hogy ilyen nincs :D Pest az a hely, ahol Magyarország idiótáinak 80%-a összegyűlt. Itt mindent megvesznek, ha szart akarsz bepanírozva eladni, tuti sikerülni fog, mert megtalálod azt az idiótát, akinek meg tudod magyarázni, miért jár vele jól. A színek szerintem alapvető ismeret egy ember életében, de erre is sikerült rácáfolniuk :D. Konkrétan nem egy olyan emberrel találkoztam, akik nem tudják milyen az a drapp szín... mutogatnak fehérre, feketére, egy kettő még kékre is...
A napokban bejött egy néni, ( volt ő már máskor is, akkor is valami fatális baromságot mondott) jelen esetben frottír titokzoknit keresett, készségesen közöltem vele, hogy ne nagyon fáradozzon, nem hiszem hogy találni fog, mert a titokzokni vékony, a frottír általában vastagabb. Tudomáson szerint nincs ilyen, de ha van cáfoljatok meg. :D
Mindegy, a néni közölte velem, hogy ő nem hordani akarja, hanem egy teret kitölteni.... egy teret... és ezt a mai napig nem bírom feldolgozni, se elképzelni, nekem ez gondolatban is kivitelezhetetlen :D milyen teret akar kitölteni egy zoknival? Arra miért nem jó valami más? Az élet nagy kérdései :D De az erősebbik -nem kihaló félben lévő rétege, akik húzzák még pár évig- is tud produkálni. Berongyolt egy öreg úr a csendes kis lelki nyugalmamat megzavarva, maga után rángatta a bevásárló kosarát, és ahogy becibálta a motyót, leüvöltötte a hajam, hogy kapcsoljam ki a zenét...( szól a rádió egész nap, mert azért napi 10 órát teljes kussban elég uncsi eltölteni, hozzáteszem, ilyen relaxálós lelki nyugalmas hangerőben szólt.) Fel volt háborodva, hogy ő akárhova bemegy mindenhol ez a ricsaj, ZAJSZENNYEZÉS FELSŐFOKON :D. Nem is értem hogy gondoltam én ilyet, hogy szóljon valami az üzletben...  Jó, hát ugye mindig a vásárlónak van igaza, legyen ez most is így, segítőkészen kikapcsoltam a rádiót, hogy véletlenül se zavarjam meg a vásárlási szokásait... amikor nem várt második adag lebaszást kaptam, a kisöreg úgy gondolta nem barátkoztunk még eléggé össze... miért kerül annyiba amennyibe a zokni?! Hogy merészeltem én vele közölni az árát... Ezért ő 20 párat vesz... Ezek jó minőségű termékek, nem a kínai piacról összeszedett neylon, de nem megfizethetetlen... Az ük nagyanyám is forgott a sírjába, olyan cifra mondatok sziporkázása közepette hagyta el az idős "úriember" az üzletet...  Épp hogy a bevásárló járművét nem vágta hozzám két kurva Isten között. Ez volt az a kategóriájú vásárló, aki úgy gondolja, hogy hogy merészelsz te élni, dolgozni, levegőt venni, hozzászólni... Az ilyen minek megy vásárolni? Vagy egyáltalán emberek közé?

A másik kedvencem, amikor nyugalmasan eltölteném az ebédszünetem, és elfogyasztanám az egyébként is hideg, és de szar így megenni kajámat ( mivel nincs mikró) és ezt a remek hangulatú étkezést megspékelik az emberek azzal, hogy rám verik az ajtót. Pedig egy akkora piros táblán csüng kint, hogy EBÉDIDŐ -tól -ig!!!!! És dörömböl, kopog, rángatja az ajtót, és aktivitizik az üveg előtt. De rájöttem nem szabad még kiszólni se, mert minden apró résen beférkőznek, legyen az akármilyen kicsi... és máris vége az ebédszünetednek...

De voltak "túl kedves" emberek is... Volt egyszer, hogy bejött két lány. Szép arc, csinos alak, divatos öltözék, ápolt külső... DE... beléptek, és 2 mélyen búgó férfi hang szólalt meg. Vannak szituációk, amikor nem nagyon tudom magadba fojtani a röhögést... na ez az volt... Alapesetben nincs bajom velük, csak szokatlan szitu volt...

Összességében  van egy pár vásárló típus:

- lekonyult szájú pink rúzst zöld szemfestéket fejtetőn madárfészek kontyot viselő utálatosan mogorva vénlányok
- ugyanaz mint az előző, csak férfibe smink nélkül
-"túl kedves" emberek
-átlag rohanó ember
- a nagyon ráérős, fél életét elmesélős, és úgy gondolós, hogy te is nagyon ráérsz, dísznek vagy a pultban, mert csak odaraktak kategória
- a buta tinédzser
- tudatlan férfiak.

Ennyi volt az első bejegyzésem :) később lesznek még!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése