Tegnapi nap valahogy más volt, mint a többi. Alapjáraton is rosszul indult, mert előző éjszaka alig aludtam ( utcazaj, meleg, rohadék szomszéd, begyűrődött lepedő, és miért ne keljek fel az éjszaka közepén csak úgy életérzés, stb...) Tehát eleve morcos hangulatomban besétáltam reggel dolgozni, ami alapjában nem fura. Jött egy két vásárló, kiszolgáltam őket, és próbáltam valamit kezdeni magammal, hogy nap végén ne kössem fel magam egy harisnyára, amikor kicsit sem nyugodt lelkiállapotomat megzavarva berongyolt egy nénike... Szépen illedelmesen köszöntem, ugyanis engem még megtanítottak erre a szüleim, hozzáteszem ez nem talált viszonzásra ( és pont ezek pampognak, hogy mert a tuskó fiatalok, meg az illem meg az apó fasza... Elvileg ők nevelték ezt a generációt, szóval valahol náluk kellene keresni a hibát, bár most megértettem... Köszönni ezek se tudnak.) Na mindegy. Megkérdeztem, hogy mit szeretne, persze erre se kaptam választ, már majdnem hozzákezdtem activityzni, gondoltam néma a néni, de mire eldöntöttem hogy a kommunikáció mely válfaját használom eme idegen lénnyel való kapcsolatteremtéshez, addigra már cibálta a kampóról a zoknit, amitől feláll a hátamon a szőr, mert az a kampó hajlamos eltörni... Jó ezt is lenyeltem, és megkérdeztem óhajt e még valamit, de mivel erre se válaszolt, már nem voltam benne biztos, hogy egy nyelvet beszélünk. Odament a polchoz, lekapott egy dobozos harisnyát, odaviharzott a pulthoz, és úgy levágta, hogy majdnem összerogyott a pult. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most hozzám akarta vágni, csak túl hülye volt hozzá, vagy kiskorában nem volt gyerekszobája, és egy gyökér lett belőle. Miután befejezte produkcióját, kinyekkent egy : " Ennyi"-t, ugyanúgy lehajította a pénzt, és távozott.
És amikor már úgy érzetem nem lehet rosszabb, tévedtem. Sajnos az égiek nem úgy gondolták hogy elég lesz mára egy állat, rám szabadítottak még egyet. Bevándorolt az üzletbe egy nő, talpig lilában, de annak is különböző árnyalatainak érdekes kombinációjában. Megint köszönés, de ezt legalább megtanították otthon, hogyha bemész egy boltba ne legyél tukó, mert ha azt szeretnéd, hogy ne hányjon rád az eladó, akkor nyekeregj oda egy jó napot -ot! Megvolt a kötelező bájcsevej, ki mit szeretne, stb... csak nézelődött. Persze csak lila cuccokat, de sikerült az egész üzlet összes áruját összetúrni. Kinézett 3 lila terméket, aminek az összetevőit ( nem túlzok!!!!!) 20-szor!!!!!! nézte meg, sóhajtozott mindenen, majd kezdte előröl nézegetni a dolgokat. Szerintem egy 20 nm-es kis üzletben elég nehéz 46 percet eltölteni, de neki sikerült. Már 60-szor csörgött a telefonom, majd be pisiltem, de ez csak sóhajtozott. A végén bevágta, hogy ő a trópusokon él és igazából nincs szüksége semmire, mert árnyékban van 60 fok, de semmi vész, mert kurva jó feltartani egy fél napig az eladót, akinek már feszít a hólyagja. Végül szerintem megsajnált, mert egy zoknit mégis csak megvett.
De még nehogy azt gondoljam, hogy végre itt a vége, mert itt még korántsem teljes a napom. Bezártam, gondoltam, pontosabban reménykedtem, hogy már nem jön semmi, de 3 a magyar igazság, és az égiek nagyon mókásak voltak, és úgy gondolták kevés volt még a jóból. Bementem nagy naivan a közeli közértbe, esti bevásárlás céljából, mert valami tápot hozni kell haza, mert az emberemnek is kell valami étket adni. Odarobogok nagy lelki nyugalommal a zsemlés részhez, de egy talpig sárgába öltözött kalapos néni iszonyatosan pózolt a sárga bevásárló kocsija mellett, és próbálkozott egy zacsi kinyitásával. Én már szét krákogtam magam mint egy gégerákos, mire észrevette, hogy arrébb kéne vonszolnia magát. Mondtam neki, hogy zsemlére pályázok, csak addig engedjen. Egy zacsi beszerzése után a jól megszokott 10 darab zsemlécskémet szerettem volna megvenni, amikor a vénasszony a bevásároló kocsijával harci pózba vágódva támadásra készen a fülembe rikácsolt iszonyat nagy pánik közepette, hogy nagyon gyorsan fejezzem be a zsemlepakolást, elég lesz nekem annyi, amúgy is ő volt itt előbb, úgyhogy húzzak a halál faszára a zsemléimmel együtt... Na nekem se kell több, mondtam neki, hogy figyelj ide nyanya, mire azt a szerencsétlen zacsit ki tetszik nyitni a zsemle megpenészedik, egyébként ne tessék annyira félteni azokat a zsemléket, úgy látom el kéne hagyni az étrendből, mert mintha megereszkedett volna egy kicsit a hasa... The beginning of a beautiful friendship...
Szóval a tegnapi nap után este úgy érzetem, hogy meglátok még egy aszalt szilvát, kiszaladok a világból....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése