Az eladói lét "gyönyörei"

Az úúgy volt,hogy 2008-ban érettségiztem színötössel, nem ám dicsekedni akarok,(de igen) aztán rájöttem,hogy akármilyen csudálatosan sikerült,legfeljebb a hátsó felem megtisztogatására alkalmas,egyébre nem.Valami szakmát tanulni kellett,gondoltam kozmetikus leszek,de olyan pofátlanul drága volt már az első két hónapban,hogy ihaj-csuhaj... meg egészségügyi problémák is közbejöttek,úgyhogy hagytam a fenébe...Később eladóira jelentkeztem,nem azért,mert vágytam rá,hanem mert dolgoznom kellett,és hát már mindenhez végzettség kell..leginkább boltokba volt felvétel,így "esett a választásom arra" azazhogy inkább fanyalodtam rá,hogy eladónak tanuljak. Egy kerek évig aztán nem is találtam vele semmit,mert nem volt szakmai tapasztalatom,aztán lett Start-kártyára való jogosultságom,már rögtön adódtak a lehetőségek,mert ugye kit érdekelsz,csak fizetni ne kelljen..:D  Végül találtam munkát,és nagyjából két évig szoptam ezzel a csodás foglalkozással,ami meg is keserítette eme két évemet,de jó dolgokat is köszönhetek neki,például,hogy egész faszányosan összeszedtük magunkat a "bútorozott csótányos húsz négyzetméteres albérlet vajas-párizsis kenyérrel" helyett már normális,kulturált helyen lakunk saját bútorokkal,tisztességes vacsorával..meg még egy ebbel is gyarapodhattunk,a másik dolog pedig,hogy nem nézem rózsaszín szemüvegen át a világot,mint akik nem kóstoltak bele egy ilyen gusztustalan szakmába, tisztában vagyok vele,hogy az emberek buták,és szemetek,és bár vannak közöttük kedves,jóindulatú,normális egyedek,azért kollektíve mégis csak egy alávaló,undorító faj vagyunk mi...Ez volt a bevezető...jöjjön a viccesebb része, a sztorik:

1. A csekkes néni
   Pékséges pályafutásom alatt törzsvendég lett nálunk a csekkes néni..nem lett volna vele semmi gond alapvetően,csak az a tipikus magyar öregasszony ő, ki sem fogy a panaszból,és azt hiszi koránál fogva kicsivel több jog illeti meg,mint akárki mást. Első találkozásunkkor vett egy kis pogácsát,majd az orrom alá dugott egy csekket. Nézek rá furcsán,értem én,hogy a posta mellett vagyunk,na de..mit csináljak én most ezzel?? aztán elmondta,hogy ő nagyon erősen látáscsökkent és fogalma sincs mit fizessen be,mennyit,hova,segítsek...meg is sajnáltam szegényt,elmondtam mi áll rajta, ráírtam a borítékra nagyon nagy,nagyon vastag betűkkel,hogy el ne felejtse hazáig...ekkor jött a bukfenc: nem ám megköszönte,közölte,hogy csúnyán írok. Azután a mami rákapott,és jött mindig mindennel...már a kávét is tőlünk hordta haza, gyógyszeres flakonba kérte,hogy majd otthon megissza,ritkán amikor meg ott fogyasztotta, toporgott a pult előtt...nem számított,hogy négyen állnak mögötte, nem is ment ő arrébb, az üvegpult felett, ugrálva kellett kiszolgálnom a többi embert....Egyszer telefonálnia kellett,mondta,hogy hívjam már fel neki az ügyfélszolgálatot,mert kérdése van..nem tudom már vizesek,vagy gázosok..mindegy is, mondtam neki,hogy adja ide a kis féltégláját,tárcsázok én neki..mondja ő,hogy hát nem ez a probléma..hanem,hogy nincs rajta pénz,az enyémről hívjam fel neki...Mindezt úgy,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.Nyilván nem hívtam fel neki,azért mindennek van határa. Végül mikor utoljára láttam,kolléganőmet akarta előttem befeketíteni,mert mocskos tálcáról adta a süteményt (kizárt dolog) és "nem volt kedves"..persze mikor nem hívtam saját pénzen ügyfélszolit én is be lettem árulva,hogy "nem vagyok kedves":D

2.A káromkodó asszony
   Éppen kolleginát tanítottam be,mikor bejött egy néni,hogy adjak neki fél kilót,és az mennyibe fog kerülni...Kérdeztem,hogy mibőőől fél kilót,és elmondtam az árát is, emlékezetem szerint olyan 800 forint környékén volt.Mondta,hogy fúúúú az drága,egyébként kórházba viszi,mert megy látogatóba,akkor legyen 20 deka,de egy dekával se több (a kis smucig)..Nézek rá,mondom jól van jól van..no de melyikből? Erre rám ripakodik,hogy mindegy az,úgyis drága..Gondolám magamban:na jól van bazmeg,akkor adok a legrégebben kisütöttből,ha már ilyen kis cukorfalat vagy. Éppen szedegetem a zacsiba a sütit,mikor elkezd valamit hablatyolni Gyurcsányról,meg Orbánról..meg az ő kis nyugdíjáról,meg hogy nézzem el neki,hogy kiabál,de hát ő szegény..Hát mondom neki,nekem se sokkal több a fizetésem,mint a maga nyugdíja,oszt' mégse állok neki üvöltözni a hentessel, a kulturált viselkedés nem pénzfüggő. Erre bedurcizott a hölgyike,azt mondta: Magát meg ki kérdezte? Erre már nem kívántam reagálni,akkor biztos az üvegpulthoz beszélt,mert az olyan értelmesnek és megértőnek tűnt számára.

3.A néma tehén
 Nem akarok én senkit se bántani,de mindannyian ismerjük a nőtípust,aki szül egyszer-kétszer-háromszor,aztán többé nem hajlandó mackónadrágon és XXL-es pólón kívül mást felvenni,nem sminkel soha,nem csinálja meg a haját,és csak dagad,dagad,dagad. Jó tudom,nekem kutyám van,az hagy élni,ne papoljak,de számos példát látok az ismerőseim között,hogy igenis lehet nőnek kinézni gyerek(ek) mellett is..mindegy nem is a külsőségen akarok leragadni,csak valahogy erre az anyatípusra volt jellemző leginkább,hogy nem köszön. Bejön,nem köszön..eldiskurál a kölkekkel,hogy mit akarnak enni,megveszi, természetesen "kérem" "legyen szíves" "köszönöm" és efféle sallangok nélkül,majd távozik,és nem köszön. Többszöri alkalom után már tagolva,mint egy fogyatékos,mondtam nekik,hogy: Jóóóóóóregggggeltkííííííívánok! de sosem vették a lapot..egyébként bent lévő ismerőseiknek köszöntek,csak éppen nekem nem. Mintha a pulttal egybeépített csudálatos beszélő szerkentyű lennék csak..

Ééés akkor jöjjön egy kis kisboltos szösszenet is:D A kisbolt természetesen az a hely,ahova az emberek beszaladnak,ha valami nincs otthon a kajához,meg cigit venni,ha már semmi sincs nyitva stb...még véletlenül sem italt venni járnak oda,ha mégis,akkor legfeljebb kakaót,ez tévhit kérem,el ne higgye senki, ááá dehogy

A sztorijaim végülis mégsem leginkább ezekhez a bolti kakaót előnyben részesítő emberekhez fűződik leginkább,de azért emlékezetes az is,mikor vártam a kenyerest hajnali fél 5-kor,de még zárva voltam, és bejött az ipse remegő kézzel,hogy ugyan,csak egy kakaót hadd vegyen,mert nincs otthon egy korty kakaó sem,és ő ötig nem tud várni,hiszen mindjárt vattát fúj,oly szomjas:D

1. A törzsvendég..nemmondommeganevét,legyen Ottokár.
 Ottokár annyira törzsvendég volt,hogy lassan felvehettük volna leltárba,mint berendezési eszköz,abban meg ugye nem szabad kárt tenni,de istenbocsássa meg sokszor szívesen kárt tettem volna Ottokárban,akinek bár nagy szíve van,de a tejitaloktól eszét veszti. Első találkozás után közölte velem,hogy neki nem vagyok szimpatikus,ő meg is mondja a főnöknek,hogy fel ne vegyen,neki nem tetszik a kiszolgálás,és neki ebben nagy szava van,hiszen ő minden nap itt vásárol naaagy pénzekért. Természetesen semmi beleszólása nem volt semmibe,de ő már csak attól érezte magát embernek,hogy folyton vetített...más nem is volt neki,amitől annak érezhette volna magát.Egyszer úgy jött be,hogy épp bent volt a férjem,de már éppen indult..a fejébe vette,hogy a férjem csúnyán nézett rá,és biztos féltékeny,mert érzi,hogy neki esélye lehet nálam!!!! ekkor pajkosan a nyelve hegyét a hiányzó első két foga helyére biggyesztette,ekkor majdnem összehánytam magam,miközben fuldokoltam a lenyelt röhögéstől. 2 hónapos pályafutásom során többször is megjegyezte ezt nekem,miközben hozzátett valami undorító alpáriságot,amit ő bóknak szánt,és mindannyiszor a hiányzó fogak helyére biggyesztette a nyelvét.Két felháborító sztorim van róla,jöjjön az egyik:
Ottokár meg akarta venni mindennapi vacsoráját 4 sört,és 2dl kommersz rum ízesítésű szeszesitalt, amikor is közölte,hogy nála bizony nincs pénz. Mondtam,hogy nálunk meg bizony hitel nincs. Erősködött,hogy holnap behozza, a csillagot is lehazudta az égről,könyörgött önmagát megalázva,aztán jött megint azzal,hogy neki mekkora szava van ebben a boltban,de nem kapott hitelre semmit. Megunva ezt előhúzta az ötezrest,és kikérte a vacsit,meg egy nagyméretű szatyrot amiben nem látszik...hogy ne lássák,pedig nincs azon semmi szégyellnivaló,hiszen őőő nem alkoholista.
A másik felháborító dolog az volt,hogy éppen mondta az alpáriságokat,amikkel ő bókolt,és bár mosolyogtam, a szemem valószínűleg villámokat szórt,ő erre azt mondta,hogy, úgy szereti bennem,hogy legszívesebben ordítanék vele,sőt pofon is vágnám,de mégis mosolygok,hogy  ne menjen át másik boltba...khmmm...és ő ennek örült.Világosan látja,hogy muszájból tűröm el,és ő örül neki,meg annak a ténynek,hogy akármilyen szar ember lehet,az eladónak mindent le kell nyelni..

2. A kölcsönkérő
Bejön egy nő, átlátszó felső alatt rikító melltartó, izzad erősen,foga nem sok,haján 10 cm lenövés,és erős bagószaga van.
-Szia! Én egy barna Sophiet és egy féldecis Mátyás keserűt kérnék...deee van egy kis gondom.
-Jó napot kívánok,és mi a gond? Hitel nincs!
-óó hát,nincsen nálam pénz,de tudom,hogy nincs hitel,csak az Erzsike kiadta nekem (nem Erzsike,de a neveket megváltoztatom minden esetben)
-Hogyhogy kiadta?
-Hát mert tudom,hogy nektek viszont van hiteletek mindig egy napra és felírta magának,és úgy ideadta..
-Nézd, Erzsike már nincs itt,őt kirúgták, én pedig most látlak először,nem fogok neked saját kontómra hitelezni,mégha kenyeret kérnél...de alkoholt meg cigit...nem írom fel magamnak
-Jó,akkor visszajövök,amikor Erzsike lesz..
-Mondom,hogy nincs már itt Erzsike
-Akkor már sosem fog itt dolgozni?????    (nem tudom az ő értelmezésében mit jelenthetett a kirúgás:D)

3. A tejfeles néni, a kisbolt legjobb sztorija
   Ez egy két részes történet,az első alkalommal,amikor találkoztam a nénivel,éppen a leltárfüzetbe írtam be a behozott termék felszorzott összegét,tehát számoltam,oda kellett figyelnem, a néni betoppan és így kezdi:
-Hát kinek beszélek én?????
-Jó napot kívánok,hát én ezt most nem egészen értem.
-Mán kintrül kiabálok,hogy van-e friss tejfel...
-Hölgyem,nem igazán figyelek arra,hogy az utcán mit kiabálnak,azon kívül számoltam is..nem hallottam Önt.
-Na mindegy,most emiatt le kellett gyönnöm a lejtőn ide..miiiér' nem csinálnak mán egy lépcsőt..na mindegy,mikor gyön friss tejfel?
-Csütörtökön jön majd.
-De nem azt kérdeztem,mikor hoznak,hanem friss gyön-e..mert múútkor is a ládából vittem el,nem is a hűtőbül,oszt mégse vót friss.
-Sajnos nem áll módomban megtudakolni,hogy mikor jött ki a tehénből,és mikor került a pohárba.
-Jóóóóvan,visszagyövök csütörtökön.
Második rész:
Jön csütörtökön,kikéri a tejfölt.
-Friss a tejföl csillagom? nekem ne adja ide,ha nem friss.
odaadom neki,kifizeti..
FELBONTJA!!!! nézek rá kigúvadt szemekkel:
-Óuuuu hát a tejfelnek nem így köll kinézni,az folyósabb...
-Az a kefír,ami folyósabb
-Nekem maga ne mondja meg,én vagyok az idős..
LENYALOGATJA A FÓLIÁT..majd közli,hogy jó lesz,akkor adjon még egyet
adok,kifizeti,elteszi.
Majd a bontottba beleszakadt az ujja fóliástól,ekkor LESZOPOGATJA AZ UJJÁRÓL,AMI RÁADÁSUL CSAK EGY FÉL UJJ nekem kettőt fordult a vacsora a gyomromban,és elfehéredett ujjakkal markoltam a pultot,mire megszólal:
-Milyen káár,hogy nem hoztam egy kiskanalat,akkor megehettem vóna itt ezt a kis tejfelt, tuggya otthon az erkélyen van már vagy száz tejfelesdobozom,minden nap eszek egy-két tejfelt. Mikor gyön legközelebb ebből a jóóóó tejfelből? (múltkor még nem volt friss,meg az állaga se volt jó,de mindegy)
-Bezárunk hétfőn,így nem jön több.
-Micsodaaaa? pedig itt mindig friss vót!!!!! a tejfel..most akkor hova fogok járni????